FELADAT >> 3. Olvassa el „A szociális személyiség” című részt.

A SZOCIÁLIS SZEMÉLYISÉG

Aggodalmai közepette az Ember hajlik a boszorkányüldözésre.

Mindössze meg kell jelölni gazemberként a „fekete sapkát viselő embereket”, és máris kezdődhet a fekete sapkát viselő emberek lemészárlása.

Ez a jellegzetesség nagyon megkönnyíti az antiszociális személyiség számára, hogy zűrzavaros vagy veszélyes környezetet idézzen elő.

Emberi állapotában az Ember természettől fogva nem bátor és nem higgadt. De nem is szükségszerűen gazember.

Még az antiszociális személyiség is – a maga elferdült módján – meglehetősen biztos abban, hogy a legjobb cél érdekében cselekszik, és általában saját magát látja az egyetlen jó embernek a környéken, aki teljesen mindenki javára tevékenykedik; az egyetlen hiba az okfejtésében az, hogy ha valaki mindenki mást megöl, akkor senki sem marad, akit meg kellene védeni a vélt gonoszságoktól. Egyedül a környezetükben és az embertársaik iránt tanúsított viselkedés igazít útba az antiszociális vagy a szociális személyiségek felismerésében. Önmagukkal kapcsolatos indítékaik hasonlók: önfenntartás és túlélés. Csak éppen más módokon próbálják elérni azt.

Így, mivel az Ember természettől fogva se nem nyugodt, se nem bátor, bizonyos mértékben mindenki hajlamos elővigyázatosnak lenni a veszélyes emberekkel szemben, és ennélfogva boszorkányüldözések kezdődhetnek.

Ezért a szociális személyiség azonosítása még az antiszociális személyiségénél is fontosabb. Ily módon az ember elkerüli azt, hogy az ártatlanokat „lője le” puszta előítéletből, ellenszenvből vagy valami pillanatnyi helytelen viselkedés miatt.

A szociális személyiséget legkönnyebben ellentétével, az antiszociális személyiséggel összehasonlítva határozhatjuk meg.

Ez a megkülönböztetés könnyen elvégezhető, és soha nem lenne szabad olyan tesztet összeállítani, amely csak az antiszociálist különíti el. Ugyanazon a teszten meg kell hogy jelenjen az Ember cselekedeteinek felső és alsó tartománya is.

Az a teszt, amely csak az antiszociális személyiségeket leplezi le, anélkül hogy képes lenne a szociális személyiséget is azonosítani, önmagában elnyomó teszt lenne. Olyan lenne, mint azt kérni, hogy valaki feleljen „igen”-nel vagy „nem”-mel arra a kérdésre, hogy „veri még a feleségét?”. Bárkit, aki kitöltené a tesztet, bűnösnek találhatnának. Míg ez a mechanizmus megfelelhetett az inkvizíció idejében, a modern szükségleteket nem elégíti ki.

Minthogy a társadalom kizárólag a szociális személyiségek erőfeszítései által működik, boldogul és él, ismernünk kell őket, mivel ők – nem pedig az antiszociálisok – az értékes emberek. Ezek azok az emberek, akiknek jogokkal és szabadsággal kell rendelkezniük. Kizárólag azért fordítunk figyelmet az antiszociális személyekre, hogy megvédjük és segítsük a szociális személyiségeket a társadalomban.

Minden többségi elv, civilizáló szándék és még az emberi faj is elbukik, hacsak nem vagyunk képesek az antiszociális személyiségeket azonosítani, és útjukat állni, illetve a szociális személyiségeket segíteni és támogatni a társadalomban. Ugyanis maga a „társadalom” szó is társas, szociális viselkedésre utal, így szociális viselkedés nélkül egyáltalán nincs társadalom, csak barbarizmus, ahol veszélyben van minden ember, akár jó, akár rossz.

Annak, hogy megmutatjuk, hogyan ismerhetők fel az ártalmas emberek, az az árnyoldala, hogy ők ezután a tisztességes emberekre vonatkoztatják ezeket a jellemvonásokat, hogy halálra üldözzék és kiirtsák őket.

Minden nagy civilizáció hattyúdala az a dallam, amelyet az antiszociális személyek által az utolsó tisztességes ember lemészárlására használt nyilak, csatabárdok vagy lövedékek játszanak.

Egy kormány csak akkor veszélyes, ha az antiszociális személyiségek szolgálatukba állíthatják az antiszociális személyiségek érdekében. A végeredmény az, hogy minden szociális személyiséget kiirtanak, és ennek eredményeképpen összeomlik Egyiptom, Babilon, Róma, Oroszország vagy a Nyugat.

Az antiszociális személyiség jellemvonásaiban ön észre fogja venni, hogy az intelligencia nem vezet az antiszociális személyiség nyomára. Lehetnek okosak, ostobák vagy átlagosak. Így azok, akik rendkívül intelligensek, számottevő, még államfői magasságokba is emelkedhetnek.

Hasonlóképpen a fontosság és a képesség vagy vágy a mások fölé való emelkedésre sem mutat rá az antiszociális személyekre. Azonban, ha fontossá válnak, vagy felemelkednek, meglehetősen láthatók lesznek cselekedeteik kiterjedt következményei által. De éppen ilyen valószínűséggel lehetnek jelentéktelen emberek, vagy lehetnek nagyon alacsony sorban, nem kívánva semmi jobbat.

Így egyedül a megadott tizenkét jellemvonás azonosítja az antiszociális személyiséget. És ugyanez a tizenkettő – megfordítva – az egyedüli ismertetőjele a szociális személyiségnek is, ha az ember őszinte akar lenni velük kapcsolatban.

Az antiszociális személyiség azonosítása vagy megjelölése nem tehető meg tisztességesen és pontosan anélkül, hogy az ember át ne tekintené – ugyanazon vizsgálat során – a vizsgált személy életének pozitív oldalát is.

Stressz hatására minden ember reagálhat az antiszociális magatartás pillanatnyi fellángolásával. Ez még nem teszi őket antiszociális személyiségekké.

A valódi antiszociális személynek az antiszociális jellemvonásai vannak többségben.

A szociális személyiségnek a szociális jellemvonásai vannak többségben.

Így az embernek a jót és a rosszat együtt kell megvizsgálnia, mielőtt valakit a valóságnak megfelelően megjelölhetne antiszociálisként vagy szociálisként.

Ilyen ügyek áttekintésekor az a legjobb, ha nagyon átfogó tanúvallomások és bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. Egy vagy két elszigetelt példa semmit sem határoz meg. Az embernek át kell vizsgálnia mind a tizenkét szociális és mind a tizenkét antiszociális jellemvonást, és valós bizonyíték, nem pedig vélemény alapján kell döntenie.

A szociális személyiség tizenkét alapvető jellemvonása a következő:

1. A szociális személyiség pontos a körülmények elmondásával kapcsolatban. „Joe Jones mondta…”, „A Star újság közölte…”, és ahol fontos vagy lehetséges, megadja az adatok forrását.

Lehet, hogy használ olyan általánosságot, mint „ők” vagy „az emberek”, de nyugtalanító természetű minősítő állításokkal vagy véleményekkel kapcsolatban csak ritkán.

2. A szociális személyiség alig várja, hogy jó híreket továbbíthasson, és vonakodik a rossz hírek továbbításától.

Lehet, hogy nem is veszi a fáradságot bírálat továbbítására, ha az nem lényeges.

Jobban érdekli az, hogy a másikkal éreztesse, hogy szeretik, és szükség van rá, mint hogy nem szeretik, és hajlamos inkább a biztatás, mint a bírálat irányába tévedni.

3. A szociális személyiség különösebb változtatás nélkül adja át a kommunikációt, ha pedig kihagy valamit, hajlamos a bántó dolgokat kihagyni.

Nem szereti megsérteni az emberek érzéseit. Időnként olyan irányban téved, hogy visszatartja azokat a rossz híreket vagy utasításokat, amelyek kritizálónak vagy nyersnek tűnnek.

4. A kezelés és a jobbítás nagyon jól hat a szociális személyiségre.

Jóllehet az antiszociális emberek néha megígérik, hogy megjavulnak, nem teszik. Csak a szociális személyiség tud könnyen megváltozni vagy javulni.

Ha rámutatnak a szociális személyiség nemkívánatos viselkedésére, ez gyakran elég ahhoz, hogy teljesen jó irányba megváltoztassa.

A szociális személyiségek irányításához nincs szükség büntető törvénykönyvre vagy erőszakos büntetésre.

5. Egy szociális személyiség barátai és társai általában egészségesek, boldogok, és jó a moráljuk.

Egy igazán szociális személyiség gyakran idézi elő az egészség és szerencse jobbra fordulását puszta jelenlétével.

Legalábbis nem csökkenti társaiban az egészség vagy a morál fennálló szintjét.

Ha beteg, a szociális személyiség az elvárható módon gyógyul, illetve épül fel, és úgy találjuk, hogy könnyen lehet sikeresen kezelni.

6. A szociális személyiség hajlamos helyes célpontokat választani arra, hogy helyrehozzon valamit. Inkább megjavítja a defektes gumit, mintsem hogy nekiesne a szélvédőnek. Műszaki területen ezért képes dolgokat megszerelni és működtetni.

7. A szociális személyiség, ha lehetséges, rendszerint befejezi a megkezdett akcióciklusokat.

8. A szociális személyiség szégyelli a bűneit, és húzódozik attól, hogy bevallja őket. Felelősséget vállal a hibáiért.

9. A szociális személyiség támogatja az építő csoportokat, és hajlik arra, hogy tiltakozzon a romboló csoportok ellen, vagy ellenálljon nekik.

10. A szociális személyiség tiltakozik a romboló cselekedetek ellen. Támogatja az építő és segítő cselekedeteket.

11. A szociális személyiség segít másoknak, és aktívan ellenáll a másoknak ártó tetteknek.

12. A szociális személyiség számára a tulajdon valakinek a tulajdona, és megakadályozza, illetve helyteleníti, hogy ellopják, vagy visszaéljenek vele.

A szociális személyiséget az a vágy mozgatja, hogy segítsen másoknak, és a lehető legjobbat tegye a lehető legtöbb ember számára. Az emberiség zöme szociális személyiségekből áll.

Az alapmotiváció

A szociális személyiség természettől fogva a legtöbb jó alapján működik.

Nem üldözik képzelt ellenségek, de felismeri a valós ellenségeket, amennyiben vannak.

A szociális személyiség azt akarja, hogy túléljen, és mások is túléljenek, míg az antiszociális személyiség igazából és burkoltan mások bukását akarja.

A szociális személyiség lényegében azt akarja, hogy mások boldogok legyenek, és jól menjenek a dolgaik, ugyanakkor az antiszociális személyiség igen leleményesen eléri, hogy másoknak igazán rosszul menjenek a dolgok.

Alapvetően nem annyira a sikerei, mint inkább az indítékai vezetnek a szociális személyiség nyomára. Ha a szociális személyiség sikeres, gyakran céltáblája az antiszociálisnak, és ezért elbukhat. De szándékai szerint másokat is részesíteni akar sikerében, míg az antiszociális személyek csak mások balsorsát látják szívesen.

Hacsak nem vagyunk képesek felfedezni a szociális személyiséget, és mentesíteni az indokolatlan megszorítástól, valamint felfedezni az antiszociálisokat is, és megszorítani őket, társadalmunk tovább fog szenvedni az elmebajtól, bűnözéstől, háborútól, és sem az Ember, sem a civilizáció nem marad fenn sokáig.

Minden technikai jártasságunk közül ez a megkülönböztetés a legrangosabb a Szcientológiában, mivel ha ez kudarcot vall, semmilyen más jártasságnak nem lesz folytatása, ugyanis működési alapja, a civilizáció nem lesz többé, hogy továbbvigye.

Ne tegye tönkre a szociális személyiséget – és ne mulassza el megfosztani az erejüktől az antiszociálisakat az arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy nekünk, többieknek ártsanak.

Csak azért, mert egy ember a társai fölé emelkedik, vagy fontos posztot tölt be, még nem válik antiszociális személyiséggé. Csak azért, mert egy ember képes irányítani másokat vagy uralkodni felettük, még nem válik antiszociális személyiséggé.

Az ehhez kapcsolódó indítékai és tetteinek következményei különböztetik meg az antiszociálist a szociálistól.

Hacsak fel nem fogjuk és nem alkalmazzuk a kétféle személyiségtípus igazi jellemzőit, továbbra is bizonytalanságban leszünk azt illetően, hogy kik az ellenségeink, és eközben feláldozzuk a barátainkat.

Minden ember követett már el erőszakos tetteket vagy olyan mulasztásokat, amelyekért megróhatnák. Nincs az egész Emberiségben egyetlen tökéletes emberi lény sem.

De vannak olyanok, akik megpróbálnak jót tenni, és vannak olyanok, akik a rosszra specializálódnak, és e tények és jellemvonások alapján ön felismerheti őket.

általában kétes (nem biztos) vagy elégtelen bizonyítékok alapján végrehajtott kivizsgálás, amelynek állítólagos célja, hogy hűtlenséget, tisztességtelenséget vagy hasonló dolgokat fedjen fel.

az 1400-as évek vége felé I. Izabella (1451–1504) és V. Ferdinánd (1452–1516) spanyol uralkodók által létrehozott különleges bíróság. A spanyol inkvizíció felkutatta a római katolikus egyház tanaitól eltérő (zsidó, muszlim stb.) hitet vallókat, kínvallatással „vallomásokat” csikart ki belőlük, bebörtönözte, bíróság elé állította, és máglya általi halállal büntette őket. Tomás de Torquemada (1420–1498) – az első és leghírhedtebb főinkvizítor, aki a spanyol királyi pár személyi lelkésze is volt egyben – utasításai alapján több ezer embert űztek el Spanyolországból, és további ezreket gyilkoltak meg. Az inkvizíciót Spanyolország végül 1834-ben szüntette be.

valaki vagy valami utolsó műve vagy szereplése. Abból az elképzelésből ered, hogy a haldokló hattyú énekel.

Babilónia – délnyugat-ázsiai (a mai Irak területén elhelyezkedő) ókori birodalom – fővárosa, amely kb. i. e. 2100-tól 689-ig virágzott. A Nyugat-Ázsiában ez idő tájt legfontosabb város, Babilon, pompás templomairól és palotáiról volt híres.